DiétaBlog

Az alábbi recept is az Olasz konyha című sorozatból való. Látványos, szokatlan fogás, olyan, amelyik majd képes lesz megmelengetni a lelkemet egy hideg téli napon. Bár hogy őszinte legyek, így a szeptemberi nyár közepén is jól esett! :)

Vendégvárónak sem utolsó, egyrészt mert látványos, és szokatlan a kinézete is, és az íze sem mindennapi, másrészt gyorsan megvan, és előre lehet vele készülni.

Bableves firenzei módra

300 gramm fejtett fehér bab (a zacskók általában 500 grammosak- a maradékot érdemes félre tenni pár napra, majd készíteni belőle egy isteni salátát balzsamecettel és tonhallal)

2 nagy fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

2 sárgarépa

fél zeller gumó

1 ág rozmaring

1 tk szárított chili paprika (eredetileg egy chili paprika felszeletelve, de valahogy én jobban kedvelem a szárított változatot, mert akkor mindig tudom, hogy hogyan adagoljam, milyen hatást érek el vele)

oliva olaj

só, bors

1,5 liter erőleves

annyi szelet kenyér, amennyien vagyunk

40 gramm frissen reszelt parmezán

A babot a főzést megelőzően áztassuk be hideg vízbe egy éjszakára. Anyukám mindig azt mondja, hogy olyan vízben rakjam majd fel főzni, amilyenbe beáztattam. Ezért én mindig hideg vízben áztatok és hideg vízben is rakok fel mindent főni- így egyszerűbb volt megjegyezni! :)

A sárgarépát, a zellert, 1, 5 fej vöröshagymát, pucoljuk meg, majd daraboljuk kb. 1x 1 centis kockákra, két gerezd fokhagymát kockázzuk fel apróra, a rozmaring leveleit szedjük le a szárról és aprítsuk fel.

Pár evőkanál olajon futtassuk meg a hagymát, a fokhagymát és a felaprított zöldségeket. Szórjuk bele a chilit és a rozmaringot, majd öntsük fel a másfél liter hideg erőlevessel és tegyük bele a babot is. Én az erőlevest (házi)ételízesítővel készítem, de leveskockával is tökéletes. Lefedve addig főzzük, amíg a bab meg nem puhul. Körülbelül másfél óra alatt készült el az enyém, de lehet, hogy nagyon vén babot sikerült kifognom. Ha megpuhult a bab, akkor kóstoljuk meg. Sózzuk, borsozzuk ízlésünk szerint! Én jó sok borsot tettem bele, és 2 tk sót, de ez nagyon egyéni ízlés dolga!

Amikor megpuhult a bab, a felét szedjük át egy turmixgépbe és aprítsuk krémesre, majd öntsük vissza a levesbe. 

A sütőt melegítsük elő 200 fokra!

Öt evőkanál olajba reszeljünk vagy préseljünk bele egy gerezd fokhagymát és a felét adjuk hozzá a leveshez, majd szedjük át egy hőálló tálba. Én háromba szedtem, mert gluténmenteset és simát is készítettem, illetve egy adagot elraktam a következő napra. 

A leves tetejére ízlésünknek, hőálló tálunk méretének, étvágyunknak megfelelően 1-2-3-4 szelet (gluténmentes) kenyeret teszünk. Ezt meghintjük alaposan parmezánnal, meglocsoljuk a fokhagymás olajunk másik felével, csinosan elrendezünk rajta egy kupac hagymakarikát, majd ismét meghintjük parmezánnal.

Körülbelül 20 perc alatt gyünyörűen megpirul a sajt a kenyérszeletek tetején. És már tálalható is.

Ha vendégeknek készítjük, akkor érdemes lehet adagonként külön hőálló tálba szedni, sütni és úgy frissen- forrón a vendégek elé tenni. A leves alapja elkészíthető előző nap is. Arra figyeljünk, hogy mindig forrósítsuk át, mielőtt rátesszük a kenyérszeleteket és betesszük a sütőbe. Különben úgy járunk, ahogy én jártam másnap: lényegében elfogyott a leves a kenyérkém alól. Nem mondom így is jó volt, de azért az eredeti finomabb! :)

Jó étvágyat hozzá! 

A túrógombóc az túrógombóc. Nem érdemes túlbonyolítani. Hogy őszinte legyek én magam soha nem voltam odáig érte. Aztán felnőtt fejjel rájöttem, hogy rugalmas ételről van szó, ami egészséges fehérjéket és szénhidrátokat tartalmaz, gyorsan elkészíthető, olcsó, gyors, és mivel túró van benne, ezért megtanultam megszeretni. Mármint persze először meg kellett találnom azt az elkészítési módot, ami tényleg gyors, tényleg finom és tényleg egészséges. Nem is én lennék, ha nem főztem volna végig a neten található receptek felét, és nem alakítottam volna ki a sajátomat! :) Lisztérzékenyeknek, cukrot kerülőknek, kisgyerekes hajszolt édesanyáknak. Szinte mindenkinek!

Túrógombóc

5 dl víz

1 csipet só

2 dl kukorica dara

500 gramm félzsíros tehéntúró

40 gramm vaj

100 gramm gluténmentes kenyérmorzsa (nálam most éppen Femini, de lehetne saját készítésű is)

nyírfacukor, vagy a gyereknek méz

tejföl (vagy az én esetemben éppen Activia)

A vizet felteszem egy csipet sóval melegedni. Mielőtt elkezd forrni beleöntöm a kukoricadarát és kézi habverővel kevergetve addig főzöm, amíg jó sűrű nem lesz. Kb. két perc. Nem érdemes tovább, mert akkor megkeményedik, és ölni lehet majd a gombócokkal. 

A túrót egy villával apróra töröm és csak utána adom hozzá a kukoricadarás masszához. Ez nagyon fontos lépés!!!! Ha nem így teszünk, akkor összeállt túródarabok fognak a masszában elvétve lézengeni, vagy órákig keverhetjük az alap masszánkat (én először így jártam vele). 

Amikor már majdnem teljesen kihűt, vizes kézzel (szintén nagyon fontos) tetszés szerinti méretű golyókat készítünk. Ha elkészültek, akkor egy tányérra rakjuk őket és elkészítjük a kenyérmorzsából a prézlit. Ha elszúrom, akkor itt szoktam. :)

A vajat felolvasztom egy teflon edényben és hozzáteszem a morzsát. Nem teszek bele sem cukrot, sem bármilyen más édesítőszert. Ennek több oka is van. Egyrészt azt gondolom, hogy jobb, ha a gyerek is és mi is a párommal külön külön fajta édesítőszert használunk. A gyereknek gyakran adok mézet, míg én nem igen eszem. Másrészt nem vagyunk egyformák: a párom a cseppentett méz jellegű ételeket szerei, míg én kevésbé vagyok édes szájú, Emma szintén bírja a jó édes kajákat. 

A morzsával vigyázni kell, könnyen odakap, ezért folyamatosan kevergetni kell. Ha kész, akkor csak belehempergetem a gombócokat és már kész is. Felső hangon is max 20 perc alatt étel, vagy desszert van az asztalon! 

A gyereknek teszek rá egy kis porcukrot, majd vaníliás, mézes vagy valamilyen gyümölcsös joghurttal öntöm le. Én ettem már édesített kefírrel is, mikor nem volt itthon Actívia, úgy is finom. :)

Jó étvágyat hozzá! 

Őszintén szólva fogalmam nincs, hogy milyen az eredeti étel íze. Amikor volt szerencsém Olaszországban járni, akkor nem volt merszem kipróbálni. Nem ismertem a receptet, ezért nem voltam benne biztos, hogy ehetem. És milyen szerencse, hogy nem tettem! Mert ha kevés is, de azért van benne liszt! 

Ez a recept a Lid- ben árult, általuk megjelentetett Olasz ételek című kötetéből való. És mivel a recept nem éppen pontos- és pont a fűszerezésnél nem az- ezért pláne nem lehetek biztos abban, hogy amit én így nevezek az valóban egy ossobuco- e. A lényeg, hogy az alábbi recept szerint készült étel garantáltan isteni finom. Számomra teljesen szokatlan, különleges ízeket tudott produkálni. Ha lesz valaki, aki kipróbálja, akkor biztos vagyok benne, hogy ugyan ez lesz a véleménye!  

Ossobuco, ala Nérofó

4 megtermett szelet marhahusi (eredetileg borjú, de nálunk pont marha volt a fagyóban)

2 ek liszt (bármilyen lehet, ami gluténmentes- ajánlom a barna rizslisztet)

2 ek olivaolaj

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 közepes méretű sárgarépa

fél zeller gumó

2 dl passata vagy paradicsom püré

2 dl száraz vörösbor (csak olyan borral főzzünk, amit szívesen innánk is, mert képes csúfosan tönkre tenni egy amúgy remek fogást valami lőré)

fél liter húsleves (házi ételízesítővel vagy leveskockával készítve)

1 babérlevél

2 ek oregánó

2 ek kakukkfű (mindkettő lehetőleg frissen aprítva, de szárítottal is próbáltam már és azzal is isteni)

só, bors

A hússzeleteket forgassuk meg a lisztben, aztán süssük pirosra mindkét oldalukat a felforrósított olivaolajon. 

Pucoljuk meg a fokhagymát, a hagymát, a zellert és a sárgarépát. A hagymát és a fokhagymát kockázzuk fel, a répát és a zellert lereszelhetjük vagy szintén apróra felkockázhatjuk, majd a hús után visszamaradt olajban pároljuk kb. három percig. Ha jól tudom ezt hívják sofrítónak az olaszok. :) Sok mindenhez szolgálhat alapul, például rizottóhoz is. 

A zöldségeket öntsük fel a paradicsommal és a borral, majd forraljuk össze.

A húst helyezzük bele a szószba, majd öntsük fel a húslevessel (fél liter víz + 2 ek ételízesítő, vagy fél liter víz + 1 leveskocka) úgy, hogy ellepje. Adjuk hozzá a zöldfűszerek felét, valamint a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Én jó sok borsot tettem rá, és óvatosan sóztam. Lefedve pároljuk egy óráig, félidőben fordítsuk meg a húsokat, és ha nem elég benne a só vagy a bors, akkor ízesítsük tovább.

Amikor már puhára főtt adjuk hozzá a zöldfűszerek másik felét, és természetesen újra kóstoljuk meg. Az én általam vásárolt marha eléggé vén lehetett, mert eltartott vagy két óráig, mire megpuhult. De igazából teljesen jól elvolt a gázon magában. Nem óhajtotta, hogy ott ácsorogjak mellette, szóval nem bántam. Egyszer még felöntöttem egy kis alaplével, hogy ne legyen túl sűrű  szaft, de más munka nem volt vele. Eredetileg valamiféle polenta szerű köretet terveztem hozzá készíteni, de végül tészta lett belőle idő hiányában. És azzal meg olyan gyorsan elfogyott, hogy esélyem nem volt tovább kísérletezni. Nyugodtan adható gyereknek is, hiszen az alkoholtartalma elfő, Emma is imádta.

Jó étvágyat hozzá!