Őszintén kijelenthetem, hogy imádom a pesto-t! Sokfélét készítettem már, medvehagymával is például. És, meg kell hogy mondjam, egytől egyik mindegyik isteni volt. Fantasztikus ízesítő salátákba és húsokhoz is. Mindaddig készítettem magam, illetve vásároltam boltban is (nagyritkán kényszerből, ugyanis, ha megnézem az összetételét egy-egy ilyen üvegcsének, akkor egyből röpítem is vissza a polcra, az tuti), amíg egyszer el nem kezdett minden íz megkeseredni a számban.
És ezt most nem képletesen értem. Úgy keltem fel egy szombat reggel, hogy a kávénak keserű ízét éreztem. A zöld teámnak is furán keserű íze volt. Aztán nem csúszott a reggeli szendvics sem, mert furán keserű íze volt annak is. Mire elérkezett az ebéd, már teljesen kikészültem. Estére a neten megtaláltuk, hogy valószínűleg az a négy szem fenyűmag okozza a keserűségemet, amit előző délután a kamrában bekaptam, amikor elmentem mellette. Mondván "a drága fenyőmag ránk romlik, ha nem esszük". Csak négy szemet ettem belőle...
Ezután egy hétig vertem a fejem a falba! Minden falat és minden korty után szinte azonnal jelentkezett a keserű szájíz és eltartott vagy tíz percig mire elmúlt. Egy héten keresztül az orrom, vagyis szaglás alapján főztem, mert nem bírtam magam rávenni, hogy bármit is megkóstoljak. Olyan ritkán és olyan gyorsan ettem és ittam, ahogy csak tudtam. Nem ismétlem, ami már amúgy is ezer helyen fent van a neten, ha valakit érdekel, akkor írja be a Google keresőjébe a keserű szájíz fenyőmag szavakat, és olvasgasson.
De a pestot tényleg NAGYON szeretem, tehát tudtam, hogy hamarosan ki kell találnom valamit.
Aztán receptolvasgatás közben leesett a húsz fillér. Az olasz pesto francia kistestvére, a pistou jelenti számomra a megoldást.
A pesto fenyőmaggal és parmezánnal készül, a pistouban viszont nincs fenyőmag, de Gruyere sajttal készül. Hát gondoltam ötvözöm a két receptet és valami csak "kisül" belőle. Hát kisült! A csalást szerintem senki sem veszi észre. Legalábbis aki kóstolta, az mind elkérte a receptet! Az eredeti amúgy Stáhl Judittól származik, akinek az ételeit őszintén nagyon szeretem!
Idén anyósom az olaszországi nyaralása alkalmából egy akkora adag parmezánnal lepett meg, hogy csuda! Meg kell mondjam, szóhoz sem jutottam a boldogságtól! Sok mindenhez használom, mert finom ízt ad, de azért mégiscsak egy fűszer, semmibe sem kell sok belőle. Így mint mindig most is marad egy darab, amiből úgy döntöttem, hogy elkészítem az én kicsavart pesto receptemet.
Pesto kicsit másképp
60 gramm bazsalikomlevél (ezúttal a nagyobb méretű cserepesnek éppen hogy elég volt az összes levele,de nem árt ha van belőle tartalék, főleg ha olasz vacsira készülünk)
3 gerezd fokhagyma
120 gramm reszelt parmezán (ne vegyük a bolti reszeltet, csak a tömböset! fordítsunk rá energiát és időt, hogy lereszeljük)
2 dl oliva olaj
só, bors
Egy nagyobbacska aprítóba beletettem a letépkedett, megmosott, megszárított bazsalikomleveleket, a feldarabolt fokhagymát, a reszelt parmezánt, egy csipet sót és pár tekerintésnyi borsot. Összeturmixoltam, hozzáadtam az olivaolajat és után ízesítettem. A borsot nem sajnáltam, de a sóval csínnyán bántam.
Befőttes üvegben két hétig tuti eláll. Lehet, hogy tovább is elállna, de nálam ennél tovább még soha nem húzta.
Tudom ajánlani salátához, tésztához, sült húshoz. De én már töltöttem vele sajtfelfújt tortát is, készítettem belőle fűszervajat grillezett húsok mellé, és sajtkrémhez adva vendégeknek mártogatóst. A fantáziánk szabhat csak határt a felhasználásának!
Jó étvágyat hozzá!
