Kölyökkoromban a szomszédunkban laktak Ottiék. Erdélyből, Marosvásárhelyről jöttek Magyarországra. Nagyon- nagyon szeretem őket, nagyon sok szép emlékem kötődik hozzájuk és az egész családjukhoz. Többször volt alkalmam Marosvásárhelyen nyaralni velük. Ilyenkor hétvégente lejártunk egy Maros parti strandra, amit csak Vikinek becéztek. Viki, mint a víkend rövidítése. :) Itt gyűltek össze a családok, barátok jókat enni, beszélgetni, szórakozni. Ez már több évtizedes hagyománynak számított náluk, nyaranta mindig ez volt a hétvégi program. Kötődtek itt életre szóló barátságok és szerelmek is.
Nagyon jó érzés volt közöttük lenni, látszott, hogy ők egy igazán összeszokott társaság. A különböző generációk, a sok különböző ember tökéletesen megfért egymással, mindenki jól érezte magát.
A Vikin mindig ugyan azokat az ételeket készítették grillen: volt miccs, vagy más néven mitite, flekken és volt vinetta is. És persze sok más is, de ezek voltak az én kedvenceim.
Az abszolút favoritom a vinetta, vagy más néven padlizsánkrém volt. Ennek valahogy annyira más íze volt, mint amit én addig ismertem!
Már nagyon régóta hiányzott AZ AZ íz. Végigpróbáltam az összes különleges receptet a netről, de valahogy egyik sem volt az igazi. Aztán felhívtam Ottit és elkértem a receptet. Azóta csak így készítem. Néha majdnem elcsábulok, amikor megjelenik egy egy újabb különleges recept, de aztán rájövök, hogy felesleges. Az eredetivel, az igazival, amihez emlékek kapcsolódnak úgysem veheti fel a versenyt egyik sem.
A hétvégén, ha már grillparty volt nálunk, akkor feldobtunk a rácsra két padlizsánt és elkészítettük ezt az isteni krémet. Olcsó, finom, szezonális, egészséges. A kedvenc négyesem!
Vinetta, erdélyi padlizsánkrém
Két nagyobbacska padlizsán
1 nagyobb fej vöröshagyma
fél- egy deci hidegen sajtolt olaj
só, bors
A padlizsánokat nem pucoljuk meg, szárastól, héjastól szenesre sütjük őket parázs felett. Ettől nem kell félni, nyugodtan süssük feketére. Így nagyon könnyen eltávolítható lesz a héja és a belseje is krémessé válik. Velem már előfordult, hogy nem sütöttem meg eléggé és dobhattam a kész krémet a kukába, mert ehetetlen volt.
Nagyon forró! Picit hagyjuk állni. A levet, amit ereszt csorgassuk le róla, hámozzuk meg, de véletlenül se öblítsük le vízzel. Ha még mindig ereszt levet, akkor azt is borítsuk le róla.
Tradícionálisan fa késsel aprítják a padlizsánt. Már hallottam róla, hogy akkor sem feketedik meg, ha sima fém késsel dolgozunk, de én szeretem a tradíciókat, szóval a spatula végű fakanállal szoktam apróra vagdosni. Pontosan úgy használom ezt, mint a kést és nagyon apróra vágom a zöldséget. Először hosszában, aztán keresztbe. Újra és újra, hogy valóban nagyon apró, tulajdonképpen pépes legyen.
Ha ez megtörtént, akkor sózom, borsozom és hozzáadok egy fej nagyon apróra vágott hagymát.
Ekkor következik az olaj. Ezt folyamatosan csorgatom hozzá és kikeverem vele. Mint a majonéznél. Körülbelül egy deci olajat vesz fel két jókora padlizsán. Lehet olivát is használni, de a napraforgó is tökéletesen megfelel.
Miután kikevertem minimum egy órára hűtőbe teszem, hogy kicsit lehűljön és összeérjenek az ízek. Hmmm... mi reggelire, ebédre, és vacsorára is imádjuk, addig esszük, amíg van belőle!
Az ínyencek tehetnek hozzá egy- két gerezd lereszelt fokhagymát is. Úgy is finom!
Jó étvágyat hozzá!
