Már megint túró! De mit csináljak, ha annyira imádom?! És ráadásul akciós volt a Lidl-ben. Az a fajta 17%-os, ami direkt túrótorta alapanyagnak tökéletes. 500 gramm 179 forintba került. Hát ott lehet ezt hagyni??? Már csak két darab volt belőle, szóval csak egy kilót tudtam venni!!
Mire hazaértem jöttem rá, hogy múlt héten is túrótortát csináltam a vendégeknek. Ha jól emlékszem ide is felkerült a recept. Ugyanazt persze nem volt kedvem megcsinálni. Arra gondoltam, hogy ezúttal sütni fogom a túrót- biztos úgy is finom lesz! Már csak egy receptet kellett találnom. Felmentem hát a jóöreg Nosalty-ra. Imádom ezt a honlapot, mert mindig van kép a kajákhoz. Sokszor jobbak a képek, mint a kaják, de általában tényleg megbízhatóbb, mint bármely más receptes weboldal. De ezúttal nem volt szerencsém... nem találtam olyan receptet, ami igazán tetszett volna. Mindegyikben volt valami nagyon izgalmas, de ugyanakkor egyik sem volt az igazi. Egyszer csak itt találtam magam a kanapén, kezemben a jegyzetfüzetemmel, és alkottam az én saját receptemet. Innen is, onnan is jöttek jó ötletek, plusz természetesen figyelembe vettem a hűtő tartalmát. Egy perc sem tellett bele, már meg is volt az új túrótorta receptem. Papíron legalábbis. Fura érzés volt! Ekkor ért haza a párom, így eljátszhatta a tálas robotgép szerepét. Szerintem megint megfogadta, hogy szülinapomra megkapom az én áhított mixeremet: Electrolux ASM 450. (Ha elfelejtetted volna Drágám!) Legalábbis arra utaltak a kérdések, amiket ijedten tett fel nekem: te Szívem, ennek mióta van ilyen sípolós hangja? Vagy: az normális Drágám, hogy égeti a mixer a tenyeremet? :)
Epres mazsolás sült túrótorta
500 gramm túró
175 gramm mascarpone
fél citrom leve és héja
2 tojás
1 csipet só
1 tk fahéj
1 csomag vaníliás pudingpor (Haas, mert finom és mert glutén- és cukormentes)
késhegynyi sütőpor
vanília aroma, vagy eszencia
rumaroma
5 dkg olvasztott, langyosra hűtött vaj
2- 3 ek folyékony édesítőszer
25 dkg eper
egy marék mazsola
A túrót, ha szemcsés fajta, érdemes nagyon alaposan áttörni- erre talán az a leggyorsabb megoldás, ha megdolgozzuk botmixerrel. Én most kifejezetten krémes túróval dolgoztam, így erre nem volt szükség. A mascarponét felhabosítottam kicsit mixerrel és már mehetett is bele a túró. Egy jókora tálat választottam, mert ebben akartam összeállítani az összes alapanyagot. Innentől kezdve a többi alkatrészt folyamatosan adagoltam hozzá, miközben a "tálas mixer" dolgozott. Először hozzáadtam a tojások sárgáját egyenként, majd az édesítőszert. Ezzel csínján érdemes bánni, hogy érezhető maradjon a túró jellegzetes, savanykás íze! Körülbelül két evőkanálnyit használhattam belőle. Szerintem ez érzés és ízlés dolga. Egy a fontos: tovább édesíteni még mindig lehet, elvenni belőle már sokkal nehezebb!
Ez után következett a citrom és a héja, a vanília- és a rumaroma, a fahéj, illetve a pudingpor és a sütőpor egymás után szép sorjában. A "tálas mixer" csak dolgozott, csak dolgozott! Majd miután ezek már jó alaposan elkeveredtek hozzácsurgattam az 50 gramm olvasztott, de kihűtött vajat szépen apránként. Ennyit minimum kíván a tészta, mert különben nagyon kiszárad, és teljesen szétrepedezik. Én igyekeztem a lehető legkevesebbet beletenni, hogy a lehető legdiétásabb maradhasson. A receptek többsége általában ennek a mennyiségnek minimum a kétszeresét használja.
Ezek után egy csipet sóval kemény habbá vertem a tojásfehérjét, majd ezzel a habbal fellazítottam a vaníliás- túrós masszát.
Egy 22 centi átmérőjű tortaformát kivajaztam és zsemlemorzsával kevert fahéjjal "kiliszteztem". Ebbe öntöttem az elkészült massza felét. Ekkor rászórtam a krém tetejére szépen egyenletesen az elnegyedelt epreket. A mazsolát hozzákevertem a maradék krémhez, és ezt is beleöntöttem a tortaformába.
A 200 fokra előmelegített sütőbe tettem, amelynek a hőmérsékletét egyből visszavettem 180 fokra, alsó- felső sütési fokozaton. Kerek 50 percen keresztül sütöttem tűpróbáig. Eléggé megnőtt a formában, de nemsokkal azután, miután kivettem a sütőből picit össze is esett. Ettől függetlenül szerintem a külalakja is megnyerő maradt.
Miután kihűlt betettem a hűtőbe, és másnapig a testemmel védelmeztem. Nem volt egyszerű, már csak azért sem, mert engem is hajtott a kíváncsiság. Elvégre ez volt az első olyan sütim, ami papíron született!
Az eredmény engem döbbentett meg a legjobban. A torta könnyű lett, de nem piskótaszerű, és egyáltalán nem "szalonnás". A mascarponétól kifejezetten selymes lett, az eper nem áztatta el, és a fahéj nagyon jól összehozta az ízeket. Készült fotó egy szeletről is külön. A rétegezés nem látszik, úgyhogy legközelebb nem strapálom magam vele. Még van fél kiló túróm és egy ötletem. Holnap beszámolok, hogy hogy sikerült!
Jó étvágyat hozzá!
