2013.12.18.
10:35

Írta: Nérofo

Karácsonyi készülődés

Anyukaként kötelességem élményeket teremteni a gyermekeim számára. 

Szülőként mindannyiunknak tudatában kell lennünk annak, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezett az a "jóillatú kis csomag" az életünkbe, onnantól kezdve felelősek vagyunk érte. Persze, hogy ez jó érzés, de ugyanakkor óriási felelősség is. Én minden egyes alkalommal megijedek, amikor rájövök, hogy mekkora hatásom is van. Az én két szépséges, okos és szerelmetes gyermekem életét örökre befolyásolja, hogy én vagyok az anyjuk. A bátyám szokta mondogatni, hogy ha valami ellen, akkor a szüleink ellen felesleges harcolnunk. Mi vagyunk az isteneik, bármit is tettünk vagy fogunk tenni. 

Próbálok felnőni a feladathoz. Ez persze nem mindig egyszerű, néha kimegy a fejemből, hogy viselkedni kell, meg hogy már nem vagyok gyerek, hanem én vagyok a felnőtt. Ilyenkor igyekszem összekapni magam, gyorsan példát mutatni, valami izgalmas közös programot kitalálni, ami az épülésüket szolgálja.... no persze, nyilván semmi értelme a kapkodásnak, mert a hétköznapok számítanak igazán! Vagy mégsem? Nekem egy hétköznapi emlékem maradt csak a gyerekkoromból: amikor hazamentünk az oviból, suliból, akkor a szüleim mindig kinyitották a nappali ablakát és kiszellőztettek. (Jegyzet: ezentúl mindig azonnal szellőztetni, amikor hazamegyünk!)

Viszont a karácsony napi készülődés nagyon megmaradt bennem! Fa faragás, asztaldísz készítés, terítés, főzés, anyumnak kihullott a haja a rengeteg tennivalótól, a szisztematikus sorrend amiben pakolni kellett (!) a díszeket a karácsonyfára... 

Mi már elég korán elkezdtük a készülődést az ünnepekre. Valamikor novemberben kezdtük el díszíteni a lakást. Az "idősebb generáció" nagy felháborodására, hiszen ez még advent első vasárnapja előtt volt. Ismét bebizonyosodott, hogy nem vagyok elég szigorú- bár azt hiszem, hogy igen- mert engedtem a gyerekek unszolásának. Készültek a díszek is serényen, gyurmából, keményítőből, hungarocellből, stb. Tegnap volt a napja, hogy sikerült befejezni őket, tehát ráaplikálhattuk őket az adventi koszorúra.... nem mondom, hogy időben vagyunk, de a díszek sokáig készültek! :) Hiába, a jó munkához idő kell! 

Elvileg együtt ragasztgattuk, díszítettük volna a koszorút, de mivel a barkácsolásban remek keresztmami éppen meglátogatott bennünket, ezért átengedtem neki a ragasztgatást. Az én szerepem a további díszek felkutatása volt, amiből Emma lányom ízlésének megfelelően lassan elkezdett kirajzolódni a legfőbb karácsonyi asztaldísz. Csak azt hallottam, hogy "anya, menj és hozzál még szép dolgokat, gyöngyöket, szalagot, mindent, mindent!". 

Hát nem gyönyörű?! Szeretném felhívni mindenki figyelmét a figurák szempillájára! Csak az egy napig készült! 

Adventi koszorú.jpg

Ahogy látszik is én hoztam mindent, amit találtam. Nyaraláskor gyűjtött csigákat- igazából itt az a csoda, hogy ezek megmaradtak és nem törtek össze a nézegetés folyamán, szalagot, amit a földön találtam- ki tudja honnan van, hűtőmágnest, amiről leesett a mágnes, gyöngyöt, mécsest.

Bár tudnám, hogy majd 20 év múlva hogy fog rá visszaemlékezni... remélem sikerült jó emlékeket teremteni! 

Gyönyörű lett! Igaz!? 

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló lelkem gluténmentes

2013.10.08.
18:56

Írta: Nérofo

Könnyű nekem! Tényleg?!?!

A minap megint felhúztak! Lehet, hogy mostanában túl sokat idegeskedem, vagy túl vagyok pörögve... nem tudom! Pedig igazából bóknak is vehetném! Az történt, hogy egy munkahelyi rendezvényen találkoztam valakivel, aki megdicsérte az alakomat. Persze szó szót követett, illetve nem ettem a résztvevőknek szánt pogácsákból, mire persze hamar kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok. És akkor itt következett az a mondat, amit bár százszor hallottam ugyan, valahogy most mégis kicsit érzékenyen érintett: ja, akkor neked könnyű vékonynak maradni!!!!

Hát, kérem nekem tényleg könnyű! Lisztérzékeny vagyok, de az esetek túlnyomó részében a pohár félig tele van!

És talán nem ezen múlik minden? DE IGEN! Ezen múlik minden. Én így is tudok jókat enni és inni! Megsütöm, megfőzöm magamnak, amit nagyon megkívánok. Lehet, hogy beletelik egy kis időbe, mire kikísérletezek egy egy receptet, de nem adom fel! Ha nagyon nem jön össze, akkor maximum bemegyek egy erre szakosodott étterembe, vagy cukrászdába és megveszem! De most tényleg! Tudjátok, hogy hány paleo, diétás, nyers étterem és cukrászda nyílt az utóbbi időben Budapesten? Hány olyan webáruház van, ahol házhoz lehet rendelni a legjobb sütiket akár vidékre is? Rengeteg! Nem kell sokat utána járni és mindent meg lehet szerezni még akkor is, ha valakinek nincs kedve főzőcskézni! Esetleg annak, aki nem folytat lisztmentes diétát nincs meg a lehetősége arra, hogy megvegye ugyan ezeket a termékeket?

Ha valaki nem talál megfelelő éttermet, receptet, cukrászdát, webáruházat kérdezzen bátran- szívesen segítek! :) Együtt kinyomozzuk! 

Szóval valóban szerencsés vagyok, de nem azért mert lisztérzékeny vagyok, hanem azért mert van kitartásom, optimizmusom, életszeretetem ahhoz, hogy lisztérzékenyen is élvezzem az életet! 

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló élet lelkem gluténmentes

2013.05.10.
11:42

Írta: Nérofo

Gluténmentes tésztasali

Vannak napok, amikor a hátam közepére nem kívánom a meleg vacsorát- általában a hőségriadós napokon szokott ez így lenni. Ma a vihar ellenére sem volt kedvem nagy főzőcskézést rendezni, ezért lett tésztasaláta a vacsora. És persze volt egy ennél jóval prózaibb indokom is...

A gyerekek általában minden mennyiségben imádják a tésztát. Némi sajtot és szőlőmagolajat szoktam nekik rátenni. Ebből bármennyi elfogy! Na, de kérdem én, ha valaki vacsorát ad két gyereknek, akkor van ideje közben enni? A kérdés költői persze, mert mindenki tudja, hogy nincs. Legalábbis aki már próbálta! :)

Álltam a hideg tészta felett, miután lefektettem a gyerekeket aludni, és tudtam, hogy ez a "jóöreg" tésztasaláta nap lesz. A régi Mamutbeli Kilimanjáro étterem és a Bazi nagy görög lagzi óta imádom, és azóta készítem is! :) Hát ez kb. 2004- et jelent... az sem most volt! Azóta sem uzoztam akkorát! Szóval: jamaz! :)

tésztasaláta.jpg

Univerzális tésztasaláta- tavaszi és zöldséges

1 óriás adag kihűlt tészta (vagy mint nálam normál és gluténmentes is- de szigorúan elkülönítve kezelve)

1 fej retek

1 paradicsoma

1 főtt tojás

1 maroknyi morzsolt kukorica (nálam konzervből általában, de főzhetünk fagyasztottat is)

1 tonhal konzerv (olajos vagy sós lében eltett is lehet)

reszelt sajt

majonéz

olivaolaj

bors, chili paprika

Nagyon egyszerű recept. Erre szoktam mondani, hogy annyira egyszerű, hogy az már nem is recept! 

A retket apró kockákra vágjuk, a kukoricát lecsepegtetjük, a tonhalat szétnyomkodjuk egy villával. Megborsozzuk, egy kevés chilit is őrölünk hozzá, ráöntünk kb. 2 evőkanál olivaolajat (saját olaját semmiképpen se öntsük ki, ha olajos konzervet használtunk), hozzákeverjük a reszelt sajtot, majd 2 evőkanál majonézzel összekeverjük. A főtt tojást és a paradicsomot is kockázva az utolsó pillanatban szoktam hozzákeverni, nagyon óvatosan, mert ezek könnyen törnek, pépessé válnak, ami nem túl guszta!

Egy nagy adagot szoktam készíteni, és azt két különböző tésztára szoktam elosztani. Alaposan, de óvatosan összekeverem, majd tálalom. A férjem szigorúan plusz majonézzel és plusz őrölt chilivel fogyasztja! Én meg persze diétásan! :)

Hát nem egyszerű?

Jó étvágyat hozzá!  

Szólj hozzá!

Címkék: gluténmentes