2011.09.26.
18:21

Írta: Nérofo

Ossobuco- ahogy Nérofo készíti

Őszintén szólva fogalmam nincs, hogy milyen az eredeti étel íze. Amikor volt szerencsém Olaszországban járni, akkor nem volt merszem kipróbálni. Nem ismertem a receptet, ezért nem voltam benne biztos, hogy ehetem. És milyen szerencse, hogy nem tettem! Mert ha kevés is, de azért van benne liszt! 

Ez a recept a Lid- ben árult, általuk megjelentetett Olasz ételek című kötetéből való. És mivel a recept nem éppen pontos- és pont a fűszerezésnél nem az- ezért pláne nem lehetek biztos abban, hogy amit én így nevezek az valóban egy ossobuco- e. A lényeg, hogy az alábbi recept szerint készült étel garantáltan isteni finom. Számomra teljesen szokatlan, különleges ízeket tudott produkálni. Ha lesz valaki, aki kipróbálja, akkor biztos vagyok benne, hogy ugyan ez lesz a véleménye!  

Ossobuco, ala Nérofó

4 megtermett szelet marhahusi (eredetileg borjú, de nálunk pont marha volt a fagyóban)

2 ek liszt (bármilyen lehet, ami gluténmentes- ajánlom a barna rizslisztet)

2 ek olivaolaj

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 közepes méretű sárgarépa

fél zeller gumó

2 dl passata vagy paradicsom püré

2 dl száraz vörösbor (csak olyan borral főzzünk, amit szívesen innánk is, mert képes csúfosan tönkre tenni egy amúgy remek fogást valami lőré)

fél liter húsleves (házi ételízesítővel vagy leveskockával készítve)

1 babérlevél

2 ek oregánó

2 ek kakukkfű (mindkettő lehetőleg frissen aprítva, de szárítottal is próbáltam már és azzal is isteni)

só, bors

A hússzeleteket forgassuk meg a lisztben, aztán süssük pirosra mindkét oldalukat a felforrósított olivaolajon. 

Pucoljuk meg a fokhagymát, a hagymát, a zellert és a sárgarépát. A hagymát és a fokhagymát kockázzuk fel, a répát és a zellert lereszelhetjük vagy szintén apróra felkockázhatjuk, majd a hús után visszamaradt olajban pároljuk kb. három percig. Ha jól tudom ezt hívják sofrítónak az olaszok. :) Sok mindenhez szolgálhat alapul, például rizottóhoz is. 

A zöldségeket öntsük fel a paradicsommal és a borral, majd forraljuk össze.

A húst helyezzük bele a szószba, majd öntsük fel a húslevessel (fél liter víz + 2 ek ételízesítő, vagy fél liter víz + 1 leveskocka) úgy, hogy ellepje. Adjuk hozzá a zöldfűszerek felét, valamint a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Én jó sok borsot tettem rá, és óvatosan sóztam. Lefedve pároljuk egy óráig, félidőben fordítsuk meg a húsokat, és ha nem elég benne a só vagy a bors, akkor ízesítsük tovább.

Amikor már puhára főtt adjuk hozzá a zöldfűszerek másik felét, és természetesen újra kóstoljuk meg. Az én általam vásárolt marha eléggé vén lehetett, mert eltartott vagy két óráig, mire megpuhult. De igazából teljesen jól elvolt a gázon magában. Nem óhajtotta, hogy ott ácsorogjak mellette, szóval nem bántam. Egyszer még felöntöttem egy kis alaplével, hogy ne legyen túl sűrű  szaft, de más munka nem volt vele. Eredetileg valamiféle polenta szerű köretet terveztem hozzá készíteni, de végül tészta lett belőle idő hiányában. És azzal meg olyan gyorsan elfogyott, hogy esélyem nem volt tovább kísérletezni. Nyugodtan adható gyereknek is, hiszen az alkoholtartalma elfő, Emma is imádta.

Jó étvágyat hozzá!  

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: főétel gluténmentes extra alacsony szénhidráttartalmú

A bejegyzés trackback címe:

http://dietablog.blog.hu/api/trackback/id/tr193258340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.