Egri tartózkodásunkat két "hölgy" tette rendkívül emlékezetessé: Imola és St. Andrea. Mindenképpen úgy érzem, hogy írnom kell róluk. Ki kívánkozik belőlem a dicséret! Pedig aki egy kicsit is ismer, azt tudja, hogy nehéz dió vagyok! Nem könnyen tesz elégedetté egy szolgáltató. Biztos azért mert szolgáltatóként dolgoztam világ életemben. Valahogy ránézésre tudom, hogy ezt a szakmát ki milyen lelkesedéssel műveli. Márpedig lelkesedés nélkül nincs bármilyen "ügyfelezés". Jelentem a "hölgyek" jelest érdemelnek!
És akkor egy kis ki kicsoda! Az Imola Udvarház, borétterem és apartman, a vár lábánál található. Nem hivalkodó, igazából kicsit talán túlságosan szerény. Bár lehet, hogy ez csak azért tűnik így, mert Eger sétálóutcáján minden étterem olyan kétségbeesetten próbálja felhívni magára a figyelmet.
Kétszer jártunk náluk. Először csak egy kávéra ugrottunk be, másodjára már ebédeltünk is. Anyukaként is tökéletesen elégedett voltam a hellyel. Nem néztek ki akkor sem, amikor mindössze két kávét rendeltünk, megértőek és türelmesek voltak a gyerekeinkkel is. Pedig nem fogták vissza magukat... ezúttal sem. :)
Az ételek fantasztikusak voltak! Friss alapanyagokkal, szerintem egytől egyig kitűnően összeállított ételek szerepelnek az étlapon. Imádtam például a sajtokat- Sándor Tamás készíti őket. Fantasztikusak! És hozzá a borok! Ahogy a pincér ajánlotta a bort, azt különösen szerettem. Semmi sznobizmus nem volt benne. Elmondta, hogy szerinte az általam választott ételhez miért pont az... szerinte.
És kedves lisztérzékenyek, itt nekünk is van helyünk! Nem néztek ki, a pincér nem húzta a száját a kérdezősködésemre, nem jelentettem problémát a számára. Végezte a dolgát, méghozzá jókedvűen, kedvesen. Ahogy azt kell! Szolgáltatásból is kitűnő!
A St. Andrea pincészete Egerszalókon található. Egerszalók utolsó épületeként, óriási Mária szoborral a pincészet és borbolt előtt. A párom altatta a gyerekeket én meg kaptam egy óra kimenőt. :) Beugrottam, azt hittem, hogy két perc alatt végzek, veszek egy üveg bort és kész.
Mire észbe kaptam már több bort megkóstoltattak velem, és bemutatták nekem a pincészetet is. Levegőt nem kaptam, amikor a rendkívül kedves borász megkérdezte, hogy nincs e kedvem megnézni, hogy hol is készülnek a borok! Már kaptam is egy mellényt, mert a pincében hideg van, és indultunk. Fantasztikus élmény volt! Imádok mindent, ami a magyar borokkal kapcsolatos, mégis igazi pincelátogatáson még soha nem voltam, ez volt az első! A fiatal borász lelkesen és szeretettel beszélt a boraikról. Ezúttal is szeretném neki megköszönni, hogy körbevezetett és válaszolt minden (sokszor gondolom butácska) kérdésemre.
Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni mindkét helyről. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, még lisztérzékenyeknek és kisgyermekes családoknak is!
