2011.09.12.
14:39

Írta: Nérofo

Egri kaland- Hotel Rubinia

Mostanában kupon mániában szenvedek, mindenfélét megveszek. Még valamikor tavasszal vásároltam utazásosat is. Ez éppen Napi Tipp volt. Egerbe a Hotel Rubiniába szólt. A leírás szerint családias hangulat, a honlapjuk szerint gyönyörű szálloda úszómedencével. Emma vízmániás, tehát ez a tökéletes, nekünk való szállás. Foglalás előtt rákérdeztem, hogy nem jelentenek e problémát a különleges étkezési szokásaim, és a gyerekeink. A recepciós kicsit bizonytalan volt ugyan, de végül a gyerekekre határozott igent mondott, és az étkezésemet is megoldhatónak titulálta. A kupont megvettem, kifizettem, a szállást lefoglaltam és annak rendje és módja szerint el is felejtkeztem a dologról. Eljött a szeptember, és nekem leesett, hogy hoppá, mi nemsokára utazunk! De jó is lesz!

Gyorsan telefonáltam, mert biztos, ami ziher és láttunk mi már karón varjút. :) Hát, két gyerekágy az nincs, de jöjjünk nyugodtan! Gondolat: nem baj, hozunk utazóágyat és van medence, gyönyörű az épület, félpanzió, hmmm... isteni lesz!

Kicsit eltévedtünk Egerben, de kérdezősködés közben többen biztosítottak róla, hogy milyen jó kis szálloda az a Rubinia! Gondolat: megfogtam az Isten lábát!

Aztán megérkeztünk. Már a recepción megállapítottam, hogy a honlapon közzétett fotók az épületről és a berendezésről a megnyitón (vagy előtte) készülhettek. Azóta kicsit hullik a vakolat, koszlik a szőnyeg, hm... Gondolat: nem baj! A szoba isteni lesz és van medence! És félpanzió! Ja, hogy nem jegyezték fel, hogy lisztérzékeny vagyok?! De biztos azért ugye, mert én ezt nem jeleztem! Mivel az ilyet nem szeretem, ezért lehet, hogy az udvariasnál pár árnyalattal hangosabban csattantam fel, hogy de igen, én ezt jeleztem kérem, még az első telefonom alkalmával. A recepciós hölgy sűrűn kérte az elnézéseket, és persze megígérte, hogy megoldják. Rendben! Irány a szoba! Ekkor már egészen biztos voltam benne, hogy ez nem volt életem legjobb vásárlása! Mégelhanyagoltabb, mégkoszosabb külső falak, áporodott, rossz szag a szoba előterében. Merthogy a mi szállásunk nem a főépületben volt. Amikor meg kinyitották a szoba ajtaját, akkor egyenesen rosszul lettem. És még csak nem is a wc-ből áradó szag miatt. Bevallom őszintén 54 ezer párszáz forintos ajánlat, még akkor is, ha féláron lett értékesítve bennem elvárásokat generált. A mocskos, koszos műanyag harmónikaajtónál, ami a fürdőszobát elválasztotta az előtértől biztos, hogy többet! 

Aztán körbenéztünk kicsit a szobában. Félájultan hanyatlottam egy fotelbe, amely alkalmával beletenyereltem egy jó adag kenyérmorzsába, amitől egyenesen sokkot kaptam. Szerintem három percig nem vettem levegőt! Ha valamire, akkor erre igazán allergiás vagyok! Mármint kérdem én, mibe kerül kitakarítani, ha már úgyis felvettem és fizettem a takarítónőket???? És a hal bizony a fejétől bűzlik! 

És akkor egy üzenet- nem csak szállodavezetőknek, tőlem sok- sok szeretettel: a hal bizony a fejétől bűzlik, bárki bármit mond! Ha már a Jóisten olyan szerencsés helyre tett le bennünket, hogy egy szállodát igazgathatunk (vagy gyereket nevelhetünk, vagy tisztábbá tehetjük mások környezetét, vagy vidámabbá az ebédjét, stb.) akkor azt tegyük legjobb tudásunk szerint! Merthogy szerintem, ebben áll az élet lényege. Mindig azt szoktam  mondani, hogy mindenkinek csak azt az egy dolgot kell a legjobban csinálnia, ami éppen a feladata. Ha éppen az ország imázsát van lehetősége azzal emelni, hogy ha lemálik a vakolat, akkor azt visszavakoltatja, és újrafesteti, akkor azt tegye meg! Tegye meg legjobb tudása szerint! 

Én ott szépen csöndben üldögéltem a morzsahalom közepén, és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Még szerencse, hogy üldögéltem, mert az első haragommal csak magamat fojtottam meg majdnem, nem a recepciós hölgyet. Akit persze hamarosan meglátogattam, hogy ugyan legyenek szívesek már kitakarítani a szobábankat- és mi el is húztunk kirándulni. Mire én visszaértem a szobába, drága férjem megállapította, hogy az ágynemű is büdös, ezért mikor leadta a kulcsot a recepciós hölgynek, még finoman megkérte, hogy azt is legyenek szívesek kicserélni. Szegény! Kedves volt, és profi. Bocsánatot kért, és mindent elintézett. Tényleg profi volt. Nem is értettem mit keres ott. 

Este kaptam lisztmentes kaját. Hát, az sem volt egy leányálom, de itt legalább volt mentségük, ilyet nem szoktak főzni. Már nem érdekelt, ettem belőle egy keveset: száraz csirke, száraz rizs, száraz sült zöldség fűszerek nélkül. A menü, amiből a páromnak választani lehetett májgaluska leves volt és bolognai spagetti (nem tévedés, ez volt minden!). A szobaszomszédunk szerint még szerencsénk volt, mert az előző turnusnak csirkefarhát jutott.  

És én hülye még reménykedtem benne, hogy legalább a reggeli jó lesz! Így visszagondolva nem igazán értem, hogy miért. Egy biztos, spórolni, azt tudnak. Műanyag pohár a porból (szerintem) készült almaléhez, félbevágott szalvéta, vigyük vissza az edényzetet magunk után, poshadt zöldség, Spar felvágott. Kérdeztem, hogy mit szántak nekem. Csak tudnám, hogy minek! Nekem nem szántak ugyan semmit, de biztos ehetek a lecsós tojásból! Vagy párizsit, aminek az egyik konyhás néni kihozta a csomagolását, mert az még megvolt, a többiét már eldobták. Hmmm.... Kenyeret vittem, szóval legalább éhes nem maradtam. A hölgyek azért próbálkoztak: kaptam egy csomó plusz párizsit meg sajtot. Mert ugye- gondolom szintén a spórolás jegyében- a felvágottakat kiporciózva hozták az asztalokhoz. 

Vacsorára már senki nem emlékezett rá, hogy miért kérdezem mi van az ételben, levágták elém a kaját sietve, és biztosítottak róla, hogy bizonyára lisztmentes.... Nem győztek meg! 

Szóval kedves lisztérzékenyek, tisztaságmániások, hárklisok! Vonjuk le a tanúságot: messziről kerüljük el a Hotel Rubiniát! Ja, és mivel a támfaluk megsüllyedt, ezért medence sincs... 

És, hogy mennyire baba-barát a "hotel"? A kiságy, amit kaptunk olyan rozoga volt, hogy alig mertünk hozzányúlni, a két etetőszék közül az egyiknek még megvolt a tálcája az első vacsoránál, a másodiknál már annak sem. Ezzel szemben biztonsági öv egyikhez sem tartozott. Ugyan úgy, ahogy nem volt gyermek evőeszköz, vagy tányér és pohár sem. Szóval folytathatnám a sort: ezt a szállást kisgyermekes családoknak sem ajánlom!

De volt jó is a hétvégében! A viszontagságainkért cserébe, vigasztalásképp szombaton a Sirazban ebédeltünk, illetve benéztem a St. Andrea pincészetébe, vasárnap pedig az Imola Vendégházban jártunk.

A Shirazról nemsokára beszámolok részletesen is, mert tavasszal biztos, hogy meglátogatjuk őket. Ha kell, kispórolom a kosztpénzből, de megyünk! Nagyon szeretjük őket, igazán jó hely! Mielőtt megszülettek a gyerekek éveken keresztül hozzájuk jártunk tavasszal, szép emlékek kötnek oda. 

Mind a St. Andrea, mind az Imola külön- külön akkora élmény volt a számomra, pozitív értelemben, vagy inkább szuperlatívuszokban, hogy nem bírom magamban tartani, hamarosan be kell számolnom róla! 

 

Szólj hozzá!

Címkék: éttermi és szállodai kalandok magyarországon

A bejegyzés trackback címe:

http://dietablog.blog.hu/api/trackback/id/tr563220757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.