2011.05.04.
14:07

Írta: Nérofo

Amerikai palacsinta- gluténmentesen

Van egy olyan étel, amely számomra a családot jelképezi gyerekkorom óta. Ez a palacsinta. Ha arra vágyom, hogy igazán családnak érezzük magunkat, akkor ezt készítek. Amikor én kicsi voltam, akkor anyukám bekeverte a tésztát, apukám dobálva megsütötte, én pedig betöltöttem őket az anyukám által készített krémekkel. Túróval, házi lekvárral, cukros kakaóval, fahéjjal. Ezek voltak a legjobb gyerekkori élményeim. Bár az én gyerekeim még túl kicsik a főzőcskézéshez, azért szoktam próbálkozni. A kislányom már két éves, szóval már nem állunk messze a közös főzőcskézéstől... talán még egy év, és nem fog hisztibe torkollni, ha abba kell hagyni a tészta kevergetését, mert mehet be a sütőbe. :)

Tegnap is arra vágytam, hogy kicsit gyűljön össze a család, és együnk valami finomat közösen. Lisztérzékenyeknek palacsintát sütni rémálom. Sokszor próbáltam már, de azt az ízt, amire vágyom nem sikerült soha elérnem. Ezért egy időre feladtam a kísérletezést. 

Egy nagyon kedves ismerősömnél evett a férjem "vastag" palacsintát és hetekig emlegette utána, hogy milyen finom volt. Addig emlegette, amíg elkértem a receptet és azóta is így sütöm- gluténmentesen, cukormentesen természetesen. Ha jól tudom ez eredetileg egy Tupperware kiadványban megjelent recept volt. Hogy azóta hányan és milyen változtatásokat végeztünk rajta??? Ki tudja?!

Amerikai palacsinta glutén- és cukormentesen

500 gramm kefir

100 gramm olvasztott vaj vagy margarin

2 tojás

300 gramm gluténmentes lisztkeverék

1 sütőpor

folyékony édesítőszer (én nem szeretem túl édesen ezért 2 evőkanállal tettem az egész jókora adagba,éppen csak hogy legyen egy kis édes felhangja a tésztának)

A tojást jó habosra verjük az édesítőszerrel, vagy ha cukrot használunk akkor azzal (ebben az esetben 15 dkg cukorra van szükség az eredeti recept szerint). Ha már gyönyörű világos sárga és óriásira dagadt a cukros "krémünk", akkor jöhet a kefír, majd az olvasztott vaj vagy margarin. Nyugodtan használhatjuk a robotgépet továbbra is, nem lesz semmi baja a tésztának. Bár én mostanában félek, hogy nekem lesz bajom egy ilyen keverés alkalmával, ugyanis a robotgépem olyan hangokat ad ki, mintha gyilkolnám. Már kinéztem az utódot, de egyenlőre nem engedhetem meg magamnak. Két gyerek mellett!?!?! Pedig gyönyörű: Electrolux ASM 450. Jó nagy fémtála van, több fokozatban lehet vele keverni, jó nagy a teljesítménye, szóval tökéletes lenne nekem. De hát sajnos addig még gyűjtenem kell egy keveset... kivéve, ha ezt a post-ot olvassa a férjem, és célzásom talál közelgő születésnapom alkalmából... Drágám! Nem mondhatod, hogy nem segítek és nehéz nekem ajándékot találni!!! :)

Ha belekevertük a vajat, vagy margarint, akkor egy gyönyörű állagú tésztát kapunk. Nem tudnám meghatározni, hogy mihez hasonlít, de nekem nagyon tetszik. Igazából amellett hogy nagyon finom, ez az állag még azelőtt megfogott mielőtt először megkóstolhattam volna. Szép a színe a tojástól, és olyan selymesnek tűnik!

Ha kiélveztük a tészta állagát, akkor jöhet a sütőporos liszt. Én apránként adagolom mindig hozzá. Mert vagy kevesebb lisztet rakok bele valamivel, vagy a végén lazítani kell tejjel. Mivel az adag így is elég nagy, ezért én az előbbit választottam. De ha beletesszük mind a 300 gramm lisztet egyszerre az sem baj, nyugodtan lehet a tésztát higítani tejjel, ha nem folyik eléggé.

Tegnap a gluténmentes lisztből 100 grammot szójaliszttel helyettesítettem, mondván ennek kisebb a szénhidrát tartalma: 35 CH, szemben a rizsliszttel, melynek 80!!!! Nem utolsó sorban pedig egész elfogadható az ára. Szóval megéri beszerezni és használni. Egy baj van vele: miután a sütőben gyönyörűen megnő a tésztánk, ha kivesszük akkor azon nyomban össze is esik. Egyenlőre még nem jöttem rá, hogy ez miért van, de ígérem, hogy valahogy kikísérletezem a tökéletes állag eléréséhez szükséges praktikákat és közlöm. 

Az első adag palacsinta megsütése előtt olajozzuk ki a serpenyőt, és jó alaposan forrósítsuk fel. Természetesen az első elrontott példányokat kötelező jelleggel meg kell enni... akkor is ha nem is rontottuk el őket annyira. :) Aztán már csak egy röpke óra és kész is vannak a palacsinták. Ez tényleg egy jókora adag, úgyhogy érdemes kifejleszteni egy két palacsintasütős módszert, ha nem akarjuk, hogy a párunk a tűzhely előtt őszüljön meg. 

A tészta sokkal sűrűbb, mint a hagyományos palacsintáé, ezt érdemes evőkanállal adagolni, és szétteríteni a kanál domború felével, merőkanál helyett. Mi egy evőkanálnyi méretűeket szoktunk sütni, egy serpenyőben egyszerre hármat. A párom a kanalas módszer helyett addig fújja a tésztácskákat, amíg el nem terülnek, vagy ő el nem szédül. :) Spatulával akkor lehet megfordítani, ha már hólyagokat, lyukacskákat látunk a felszínükön. A másik oldalát is szép pirosra sütjük, kb. 30 másodperc alatt és már jöhet is a következő adag tészta. Szerintem olyan hatvan palacsintácska készülhetett el tegnap. Mondanom sem kell, hogy semmi nincs már belőle. Tegnap este csirkemell nyárssal, ma reggelire pedig áfonyalekvárral "elfogyasztottuk" valamennyit.

Remélem kipróbálja valaki. Jó étvágyat hozzá! 

Szólj hozzá!

Címkék: reggeli desszert vaj gluténmentes kefir

A bejegyzés trackback címe:

http://dietablog.blog.hu/api/trackback/id/tr852877114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.